Általában kegyhelyeken tartjuk a lelkigyakorlatos hétvégéket, ahol azt érezzük, „mintha közelebb volna az ég a földhöz”. Az elmélkedésekre felkért papon kívül irgalmas szívű gyóntató atyák is rendelkezésre állnak. Nem hagyományos lelkigyakorlat ez, hiszen nem pusztán hallgatói és befogadói vagyunk az értékes gondolatoknak, hanem kiscsoportban megosztjuk egymással, mi az, ami nekünk szólt, hogyan alakulhat az életünk ezek fényében.

A lelkigyakorlatos hétvégére bárki eljöhet, akinek az életén sebet ütött a válás, a gyerekekkel való egyedül maradás, függetlenül attól, hogy ez mikor történt.

Gondolatébresztő előadások, elmélyülés, imádság, szentmise, dicsőítés, kiscsoportos megosztás, asztalközösség, könnyek és nagy nevetések, kiengesztelődési este, közbenjáró imádság, jó levegő, szép környezet, csöndes percek Isten jelenlétében… Kell ennél több a gyógyuláshoz, erőgyűjtéshez, feltöltődéshez?